Az élőerős védelem a legnagyobb hagyománnyal rendelkező vagyonvédelmi forma, mely alkalmazható pl.: személyvédelem, objektumőrzés, szállítmány kísérés, valamint rendezvénybiztosítás során. A vagyonvédelem mechanikai védelmen alapul, ezt egészítjük ki élőerős őrzéssel. Története nem kicsit nyúlik vissza az adott eseményekre melyek oly meghatározóak voltak.
Magyarországon az 1990-es éveket megelőzően a civil vagyonvédelemnek nem volt komoly
hagyománya. A II. világháború előtti időszakban csupán néhány vagyonvédelmi vállalkozás
működött az országban. Számukra törvény írta elő, hogy csak rendőrhatósági engedély
birtokában működhettek, de a munkavállalók – a mai értelemben vett biztonsági őrök – jogait
és kötelezettségeit semmi sem szabályozta. A háborút követően furcsa helyzet állt elő a magánbiztonság területén. Az államosításoknak
köszönhetően a magántulajdon lényegében megszűnt, így civil vagyonvédelem – védendő
vagyon hiányában – nem létezhetett. A pártállami ideológiában csak „személyes tulajdon”
volt megengedett, ami ténylegesen a személyes használati tárgyakra, lakásra, autóra, esetleg
nyaralóra korlátozódott. Jelentős magántulajdon nem tudott felhalmozódni. A termelő
üzemek, gyárak, vállaltok állami tulajdonban voltak, amely a magántulajdonnál jogilag is
magasabb rendűnek számított. Az állami vagyon magasabb rendűségét és a magántulajdon
lényegében teljes hiányát ideológiai eszközökkel próbálták ellensúlyozni. Ennek egyik
eszköze az állami vagyon társadalmi tulajdonként történő megjelenítése volt. A társadalmi
tulajdon az ideológia szerint a nép vagyona, amelyért a nép dolgozott meg és a nép
boldogulását szolgálja, így ennek védelme kiemelt állami feladat volt. A legfontosabb termelő
üzemek, gyárak, telephelyek védelmét karhatalmi szervek látták el. A 60-as években a
karhatalmi őrzés szerepe csökken, és helyét fokozatosan átveszik az üzemrendészeti
szervezetek, amelyek feladata a belső rend és biztonság fenntartása, az élet- és
vagyonvédelem volt, de hatósági jogosítványokkal nem rendelkeztek. Ahol továbbra is
indokoltnak tartották a fegyveres őrzést, polgári fegyveres őrségek vették át a karhatalmi
szervek helyét. Ezek egészen 1990-ig ezen a néven működtek, ekkor egy új szabályozás
keretében átnevezik, és kialakul a ma is használatos „fegyveres biztonsági őrség” elnevezés.
A vagyonvédelemhez kapcsolódva érdemes még megemlíteni, hogy a 80-as években alakítják
ki a közterület felügyelet szervezetét is előbb Budapesten, majd valamennyi városban és a
turisták által kedvelt üdülőhelyeken is. A közterület felügyelet lényegében az állami tulajdon,
államilag szervezett vagyonvédelmi szerveként működött, az önkormányzatok (városi
tanácsok) felügyelete alatt, korlátozott hatósági jogosítványokkal.
A rendszerváltás következtében Magyarország társadalmi és gazdasági berendezkedése
jelentős változáson ment keresztül. Újjá született a polgári demokratikus jogállam, amely
természetesen együtt járt a társadalmi tulajdon megszűnésével. A tervutasításos gazdasági
rendszer helyét átveszi a magántulajdonra épülő piacgazdaság. Beindulnak a privatizációs
folyamatok, vagyis a korábban állami tulajdonban lévő, a társadalmi tulajdon szerves részét
képező vagyontárgyak (termelőüzemek, gyárak, épületek, stb.) ismét magántulajdonba
kerülnek. A polgári törvénykönyv szerint pedig a tulajdonos egyik alapvető joga a
birtokvédelem. Így a magántulajdon növekedésével természetes módon felmerül az igény
ennek külső személlyel, szervezettel történő megvédésére is, mert erre a tulajdonos
önmagában már nem képes. Ráadásul a privatizáció következtében sok munkahely megszűnt,
nőtt a munkanélküliség, a megnövekedett magántulajdon pedig csábító lehetőségnek tűnt a
kieső jövedelem illegális pótlására, ami a vagyon elleni jogsértések számának ugrásszerű
növekedéséhez vezetett. A kisebb tulajdon elleni jogsértések mellett, ebben az időszakban
jelentek meg hazánkban a szervezett bűnözés első jelei is. Több esetben fordultak elő
robbantások (Aranykéz utca), lövöldözések, maffia jellegű leszámolások (Fenyő gyilkosság) a
nyílt utcán. Az világosan látszott, hogy a megváltozott társadalmi berendezkedésben az
államnak a belső rend, közbiztonság fenntartása is nehézségeket okoz, így – megfelelő
kapacitás hiányában – nem tudja és nem is akarja a személy- és vagyonvédelmi feladatokat
teljes körűen ellátni. Az egyéneknek viszont a személyiségfejlődés során kialakul a biztonság
iránti igénye, amit az államtól nem kaphattak meg. Így a megfelelő tőkével rendelkező
magánszemélyek és a gazdasági élet különböző szereplői között felmerült az igény arra, hogy
személyük és értékeik védelméről a privát szférán belül, magánjogi jogviszony keretében
gondoskodjanak. Így alakultak ki – és működnek azóta is – hazánkban a vagyonvédelmi
vállalkozások. A személy- és vagyonvédelmi tevékenység végzésnek természetesen a jogi
lehetőségeit és korlátait is meg kellett teremteni. Ezt 1995-ben átmenetileg rendeleti szinten
sikerült megvalósítani, majd az 1998. évi IV. törvény volt az első jogszabály, amely először
szabályozta törvényi szinten a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi,
valamint a magánnyomozói tevékenységet, és rendelkezett a szakmai kamaráról is. Ezt a
jogszabályt a váltotta le a jelenleg is hatályos 2005. évi CXXXIII. törvény a személy- és
vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól (továbbiakban SzVMt)
A vagyonvédelmi szervek tevékenysége és működésük feltételei
A személy- és vagyonvédelmi tevékenység négy szakmai területet foglal magában:
a természetes személyek életének és testi épségének védelme,
az ingatlan, illetve ingóság őrzése,
a szállítmány kísérése, pénz és érték szállítása,
a rendezvény biztosítása.
Felmerül a kérdés, hogy a fenti tevékenységek milyen formában, hogyan végezhetők? A
személy- és vagyonvédelmi tevékenységeket:
egyéni vállalkozóként,
illetve az egyéni cég vagy gazdasági társaság keretében (a továbbiakban együtt:
vállalkozás),
valamint személyesen lehet végezni.
A tevékenység megkezdésének feltételei:
A személy- és vagyonőr az a magyar állampolgár – illetve a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy – lehet, aki1. nagykorú,
2. cselekvőképes,
3. a feladata ellátásához előírt képesítési feltételekkel rendelkezik.
Az SzVMt hatálya alá tartozó tevékenységet a fenti feltételek teljesülése esetén sem végezhet:
1. akit a foglalkozásának gyakorlásától eltiltottak, az eltiltás időtartamára;
2. aki büntetett előéletűnek minősül;
3. aki ellen kétévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztéssel fenyegetett
szándékos bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt büntetőeljárás folyik, a büntetőeljárás jogerős befejezéséig;
4. akit a Btk-ban meghatározott és az SzVMt-ben nevesített bűncselekmények
valamelyikéért jogerősen elítélték, amíg 4.1 a szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztést szabtak ki,
a) öt évet el nem érő szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított tíz évig,
b) ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított tizenkettő évig;
4.2. szándékos bűncselekmény miatt közérdekű munkát vagy pénzbüntetést szabtak ki, a
mentesítés beálltától számított öt évig;
4.3. szándékos bűncselekmény miatt végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést
szabtak ki, a mentesítés beálltától számított nyolc évig.
Az előírt szakképesítések Személy- és vagyonvédelmi tevékenység személyes végzéséhez a következő szakképesítések valamelyikével kell rendelkezni:
1. biztonsági őr,
2. testőr,
3. vagyonőr,
4. biztonságszervező.
Az Országos Képzési Jegyzék módosításának köszönhetően 2013. szeptember 1-jétől egy új,
összetettebb képzési rendszer került bevezetésre, amely a klasszikus biztonsági őri feladatok
mellett már a rendezvénybiztosító, a banki biztonsági őr és parkoló őr tevékenységére
vonatkozó ismerteket is tartalmazza.
Ezzel együtt a szakképesítés megnevezése a biztonsági
őr helyett személy- és vagyonőrre változott.
A szakmai fejlődési biztosítása érdekében a
személy- és vagyonőr szakképesítés jelenleg az alábbi ráépülésekkel egészíthető ki:
1. fegyveres biztonsági őr,
2. kutyavezető-vagyonőr,
3. testőr.
A személy- és vagyonvédelmi tevékenység folytatására jogosító igazolvánnyal kapcsolatos előírások Az SzVMt hatálya alá tartozó tevékenységek személyes végzését csak az arra jogosító, érvényes igazolvány birtokában lehet megkezdeni. Nem elég tehát a szükséges
szakképesítés megszerzése! Ennek birtokában, a vagyonvédelmi feladatot ellátó személynek a lakóhelye szerint illetékes rendőrkapitányságon kérelmeznie kell a vagyonvédelmi igazolvány kiváltását. A feladatellátás időtartama alatt az igazolványt a szolgálatot ellátónak magánál kell tartania. Az igazolvány öt évig hatályos, hatályossági ideje alkalmanként további öt évre meghosszabbítható.
Nem szükséges ugyanakkor igazolvány az elektronikai vagyonvédelmi rendszer telepítésére, szerelésére irányuló hálózatépítéssel összefüggő segédmunkához, amennyiben a hálózatépítés helyén jelen van a munkát irányító, igazolvánnyal rendelkező személy.
Jogszabályi környezet, jogi háttér
A személy-és vagyonvédelmi tevékenységre vonatkozó főbb jogszabályok,
Magyarország Alaptörvénye,
a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény,
A személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény,
a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény,
a Rendőrségről szóló 1994. XXXIV. törvény,
az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról szóló 2012. évi CXX. törvény,
az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény,
a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Sztv.),
a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.),
a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.),
a sportról szóló 2004. évi I. törvény,
a sportrendezvények biztonságáról szóló 54/2004. (III.31.) Korm. rendelet,
a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény,
a zenés, táncos rendezvények működésének biztonságosabbá tételéről szóló 23/2011. (III. 8.) Korm. rendelet.
Vélemény, hozzászólás?